Sabrena blogja :)

Ki mondta azt az emeletes marhaságot, hogy tündérmesék nem léteznek? Őszintén szólva, fogalmam nincs, ki volt, de hatalmasat tévedett! Eliza Carter története a példa rá. Mert hercegek, heted-hét országra szóló bálok, gonosz mostohák és örökké tartó varázslatos szerelem igenis léteznek! Nemcsak az agyalágyult írók agyszüleményei, hanem maga a valóság. Ott lapul körülöttünk mindenben: egy papír kávés pohárban, egy újságcikkben, a tévében, egy dalban... Csak meg kell találnunk a saját hercegünket. Aki mindig ott van, ott volt. A kérdés az, mikor vesszük őt észre? New York rengeteg dologról híres, de a királyfikról fehér lovon nem éppen... Ám ez a történet megmutatja, hogy akár erről is ismerhetnénk a nagy almát! Mert hercegek igenis léteznek!

www.sabrena-2.blogspot.com

Nilla blogja

Bethany kemény csaj. Sokan mondják róla, hogy nincs szíve, olyannyira hideg és érzéketlen. Éjjel-nappal dolgozik – de nem azért, mert akkora szüksége lenne rá –, egyszerűen csak nincs jobb dolga. Teljesen belefeledkezik munkájába – az újságírásba –, csak annak él. Néhány éve elköltözött családjától, a nagyvárosba vágyott. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy álca? Ha csak azért mutatja ezt a külvilág felé, mert fél, hogy máshogyan nem fogadnák el? Ha csak azért viselkedik így, mert egy hatalmas csalódás miatt fél újra megnyílni az emberek felé? Senki sem gondolná róla, hogy Beth szabadidejében egy közeli árvaházba jár, hogy a gyerkőcökkel foglalkozhasson, hisz mióta az eszét tudja, imádja őket! Szeret énekelni, és számos dalt írt már, amit persze nem mutatott meg senkinek sem, csupán ő szokta énekelgetni gitárja kíséretében. De ezt sem tudja róla senki... Ahogyan semmi mást sem. Maximálisan elzárkózik a külvilágtól, és a magány néha piszkosul égeti, de mégsem tesz ellene semmit... Egészen addig, amíg egy interjú miatt nem kényszerül arra, hogy találkozzon valakivel... Olyasvalakivel, akit normális körülmények között teljesen elkerülne... Bethany rádöbben, hogy új ismerőse sokkal nagyobb hatással van rá, mint azt szabadna. Akármennyire is próbál neki ellenállni, nem sikerül. Kénytelen lesz belátni, hogy az életét nem ő irányítja, bármennyire is szeretné.

A történet Jackson Rathbone-nal foglalkozik, az ő karaktere csak az én fejemben él, bármiféle egyezés a valósággal a puszta véletlen műve!

Link: http://valoszinutlen.blogspot.com/

Rooze blogja

És akkor egy kis bevezető:

[„Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék...”]

A főszereplő személyisége hasonlítani fog az enyémre; egyrészt mert szerintem egy kicsit titokban mindenki szeretne egy képzeletbeli világ része lenni, másrészt így a legkönnyebb írni. :) Minden egyes személynév, karakter, jellemzés a saját kitalációm, ezért nem szeretném, ha más felhasználná azokat (© copyright); illetve jelezzétek nekem, ha valahol máshol már felbukkantak az említett dolgok – ebben az esetben természetesen változtatni fogok az íráson.

A cselekmény E/1-ben, egy szemszögből fog íródni. Nem fogok képeket csatolni a szereplőkhöz, mert nem szeretném, ha azok az arcok lebegnének előttetek olvasás közben. Hiszek abban, hogy mindenkinek van képzelőereje, és tudja is azt használni! Igyekszek minél pontosabb leírásokat adni az elképzelés könnyítésére, remélem ez segítségül lesz számotokra.

Nagyjából ennyit szántam tisztázásnak, így, az elejére.

Előre is jó olvasást kívánok mindenkinek!

Link: http://roozetta.blogspot.com/

Ui.: (mindenképp olvasd el)

Sziasztok! Így utólag ideírom csak tisztázás képen hogy ez egy fanfaction , és Rooze saját elképzelése szerint alakul! (nem pontosan a könyv szerint) :)

Nézzetek be hozzá! :)

Nilla blogja

Ismertetője:

Millire mondhatjuk, hogy furcsa, közömbös, érdekes, magába forduló, szeszélyes, makacs, de azt, hogy átlagos, semmiképpen. Mert egyszerűen nem az. Biztosan ismeritek már a történetet, új lány a forksi gimiben... Ez idáig rendben is van, Milli is csak egy lányként kezdi. De amikor különös módon szembeszáll a még különösebb Cullen családdal, pusztán azért, mert védi az elveit, minden megváltozik. Ő ugyanúgy az új lány marad a forksi gimiben, de már senki sem néz így rá. Sokan nem tartják normálisnak, mert nem úgy viselkedik, mint a többi lány... Nem tartja ezt a családot olyan furcsának, sokkal inkább másfajta véleménnyel van róluk. Egészen addig, amíg ezt az elképzelt, kialakított, törékeny képet valaki darabokra nem töri. Valaki, aki közülök való, ám mégis más. Nos, ezért lesz Milli története kicsit másabb, mint a többi új lányé a forksi gimiben...

Link: www.millicentalston.blogspot.com

Adree blogja

Prológus

Egy újabb nap a pokolban.

De hisz mit panaszkodok? Csak magam miatt lett az, ami lett. Ha nem keveredek olyan táraságban, akkor nem történt volna meg. A suliban mindenki leprásnak néz engem. Ez nekem mióta újdonság? - kérdeztem magamtól. ? Mióta 15 évesen elkezdtem magamba roskadni minden brutális dolgot kipróbáltam, először megpróbáltam felvágni az ereimet - jó párszor - de mindig a sürgősségin végeztem, mert rám találtak, vagy a barátnőim - akkoriban én voltam a legnépszerűbb és legszebb lány az osztályban mindenki velem akart lógni, de ez mára megváltozott - vagy a szüleim. Miután beláttam, hogy ez nem fog menni és nem tudok meghalni, rákaptam a piára. Az még nem is lett volna nagy baj, ha iszom, de én nem tudtam mértéket taratani. A barátaim elhagytak. Magam maradtam, csak én és a depresszióm. Nyúltam a drog után.

Ez ment minden nap, mígnem egyszer egy új tanár jelent meg a suliban.

Ez az én történetem.

A nevem: Sophy Ellwood

Link: http://m-pillango.blogspot.com/

Wendy blogja

Wendy's story

Ajánló:

Üdvözöllek a novellavilágomban! Engedd meg, hogy elkalauzoljalak a vámpírok, tündérek, angyalok, és a hétköznapi emberek világába! Készülj fel, hogy itt minden megtörténhet: Valaki meghal, valaki szerelmes lesz egy bukott angyalba, valaki pedig menekül a sorsa elől...Itt mindíg történik valami! Dőlj hátra, olvass kedvedre, és térj vissza máskor is!

Link: http://wendysstorys.blogspot.com/

Friday blogjai

The Swan Twins

Fájdalmas, elkínzott, unalmas fáradság. Ez az amit a testvéreim kiváltanak belőlem. Semmi mást, csak a tömény fáradságot. Egyszerűen ideg-összeroppanást fogok tőlük kapni!

Például mikor tegnap Jace egy szál alsónadrágban és a tangámmal a fején berontott a szobámba, és azt üvöltözte torkaszakadttából, hogy :" Hy! My name is David Guetta! " , hát, én azt hittem, hogy ott helyben lepetézek félelmemben! Már kis korában sem volt okés a srác, de jézusom! Hová fajult a világ?!

Aztán berontott a másik bátyám Lucas is, és hát szerintem ott tényleg meghaltam. Pedig számunkra ez elég nehéz. Lucas egy igen csendes fajta, de mikor kitör belőle az a Jace-féle énje, hát akkor öngyilkos lesz az egész város. Velem és anyával együtt.

"Teganp nyugodzan ülök a szobámban, olvasok, és szinte komolyan nem csinálok semmit. Mint már mondtam, Jace egy szál semmiben berobbant a helyiségbe.

Aztán pedig megjött a halálom.

Lucas a "Gettin' Over You"- t énekelte torkaszakadtából, és közben azt üvöltözte, hogy : "Legyél te Fergie! Legyél te Fergieeeeee! ".

Jace vihogva táncolt és tapsikolt " alsónadrágban" , majd Lucas- al fogták magukat, levették az utolsó ruhaneműiket, és KIUGROTTAK AZ ABLAKON!!!!!!!!!

Anya kábé három másodperccel később lépett be kecsesen a szobámba. Felmérte a rombolást, és idegbeteg képpel nézett rám.

- Már megint? Nem igaz hogy már megint kezdik!

Kilépett az erkélyre, és azt kiabálta a MEZTELENÜL futkosó testvéreimnek :

- Ha most azonnal nem jöttök be a házba, esküszöm hogy letépem a farkatokat! Nem viccelek fiúk! Megtéplek titeket!

Az emberek sikoltozva menekültek Jace és Lucas haragja elől, a kis tini ringyók álmélkodva nézték a a középső fertályon elhelyezkedő anakondájukat.

- Ne már, Anya! Nekem arra szükségem van! - hisztizett be Jace.

- Nekem is... majd egyszer! - vallotta be Lucas is, és közben kitért Anya karjai elől.

- Gyertek ide most azonnal! - majd halkan hozzátette. - Már húsz éve csináljuk ezt fiúk! Nem lehetne beiktatni egy kis változtatást?

Erre a fiúk a fejüket rázták és elkiáltották magukat :

- SOHA! - majd elfutottak előlünk, be az emberek közé, miközben a tömeg szétnyílt előttük, mint Mózes előtt a Vörös-Tenger. Legalább is azt hiszem, hogy a Vörös-Tenger! Sosem voltam jó földrajzból. "

Szóval végül is ez történt tegnap. Azóta Anyu otthagyta az állását, nekünk pedig azt atta ki, hogy pakoljuk össze a cuccainkat, mert hogy költözünk.

Link:

http://friday-theswantwins.blogspot.com/

Vampire High

Sosem értettem, hogy mi lehet velem. Az emberek kerültek egész életemben, és összesúgtak a hátam mögött. Mindig is furcsálltam ezt a viselkedést velem szemben. Nem értettem, hogy mi bajuk van azzal, hogy ott vagyok a közelükben. A nevem Elizabeth Miller, röviden Liz, és már mondtam elég furcsa az életem.

Egy kis off! A szüleim még a születésemkor eltűntek és beraktak egy árvaházba. Még adtak egy levelet az igazgatónak, amiben részletezik, hogy mennyire sajnálják, hogy mennyire szeretnek és, hogy csak azért hagytak el, mert hatalmas veszélyben voltam. Csecsemő koromban fogadtak örökbe a mostani szüleim akik ugyanúgy reagálnak mikor meglátnak, mint a legtöbb ember. Látszik rajtuk, hogy szeretnek, de azért félnek is tőlem. Apu azt mondja, hogy még kaptak egy másik levelet, amit az igazgatónak nem lehetett kinyitni. A szüleim írták, de a fogadott családom nem mondta el, hogy mi áll benne. Kiskoromtól kezdve egy szigorúan védett iskolába járok, ahol sosincs verekedés, vagy veszekedés. Az emberek mindig nyugodtak, bár ők is máshogy reagálnak, mikor meglátnak engem. Féltek tőlem, amit nem mindig értettem. Taszítom az embereket. Erre jöttem rá.

Mindig is nagyon rosszul aludtam, mindig forgolódtam, és a csak most jöttem rá, hogy nekem elég akár három órát is aludnom, nem leszek fáradt. Mindig is sötét karikák éktelenkedtek a szemeim alatt, de csak nagyon halványan. Elég sápadt vagyok, talán nekem van a legfehérebb bőröm a suliban. És, ha már a suliról van szó! Észre vettem egy dolgot.

Furcsa volt a mai nap. Az emberek ma sokkal jobban rettegtek tőlem, mint eddigi életem során. Mikor a szekrényemhez értem azonnal belenéztem a tükörbe. Olyan voltam mint mindig. Barna szem, hosszú barna haj, alacsony vékony test. Nem vagyok csúnya, de nem is szép. Olyan átlagos.

Link:

http://vampirehigh-vampirsulibyfriday.blogspot.com/